A lüktető ritmusok megszólaltatása az emberiség egyetemes kultúrájának a része. Vélhetően már az őskorban sem maradhatott el ünnepség dobszerű eszközök használata nélkül. Nagyszerű példázzák ezt a ma is létező afrikai törzsek, melyek hasonlatosak lehetnek a több ezer évvel ezelőtti közösségekhez.
Ütő tanszakunk tanulói - ellentétben más tanszakokkal- nem egy, hanem számos hangszeren tanulnak párhuzamosan. Különböző dallamhangszerek (xilofon, marimba, stb.) és ritmus hangszerek (konga, timpani,csörgő, kasztanyett, dobszerelés) teszik színessé és megunhatatlanná a tanszak munkáját.
Az itt elsajátított tudást növendékeink legjobban zenekarainkban tudják hasznosítani, ahol óriási szerepet kapnak. Ha egy fúvószenekart egy emberi testhez akarunk hasonlítani, akkor az ütős szekció mindenképpen a szív szerepét töltené be. Az ő lüktetésük nélkül az együttes működésképtelen.