Rézfúvós hangszer, a szó első fele a hangszer anyagára, a második pedig a megszólaltatás módjára utal.Történelme egészen az ókorig visszanyúlik.

A kezdetek kezdetén szinte kizárólag katonai célt szolgált. A trombitások úgynevezett kürtjelekkel adták hírül a sereg tagjainak az éppen aktuális információkat, ezzel előrelendítve a csata menetét. Később a technikai fejlődés lehetővé tette a finomabb megoldásokat a hangszergyártás kapcsán, így a 15. századra a hangszer elérte ma is ismeretes, kétszer hajlított, tölcséres formáját, bár még ventilekkel nem volt felszerelve. Ekkorra már a zeneszerzők valódi zenei szereppel ruházták fel. Végleges formáját a klasszikus korszakban érte el, ekorra a szelepek segítségével a kromatikus játék is elérhetővé vált.

A trombita megszólaltatása az ajkaink rezgetésével történik. A megrezgetett levegő a fúvókán keresztül kerül a hangszer testébe, amely felerősíti és valamelyest átalakítja azt. A hangot a ventilek segítségével lehet változtatni.