Nádnyelves fúvós hangszer, mellyel legtöbbször fúvós, illetve szimfónikus zenekarok koncertjein találkozhatunk, de kihagyhatatlan tagja a dzsezz, klezmer, és cigányzenei együtteseknek is. Népszerűségét egyedi hangzásának és hangterjedelmének köszönheti, hiszen a fúvós hangszerek között övé a legnagyobb. A zeneszerzők ez utóbbi miatt óriási szabadsággal rendelkeznek a klarinétra komponált szóló darabok és zenekari szólamok írása közben.  

A hangszer megszólaltatásáért egy nádból készült nyelvecske a felelős, melyet a játékos megfelelő technikával rezgésbe hoz. A létrejövő hangot a zenész alsó ajka, a hangszer teste, a rajta lévő lyukak és a hozzájuk tartozó billentyűk szabályozzák. 

Viszonylag fiatal hangszer,de a nádnyelvesek családjában ő rendelkezik a legnagyobb múlttal. Elődjei a pásztorsípok voltak, melyek csupán a népzenében voltak használatosak. A zeneszerzők viszonylag későn kezdték alkalmazni, így komolyzenei irányban csak a bécsi klasszikusoktól honosodott meg.