A vonós hangszerek kialakulása egészen az őskorig visszavezethető, ezért az emberiség szerves zenei eszközeivé váltak. A hegedű ma is ismeretes formáját a 16. század közepétől tartjuk számon. Töretlen népszerűségének köszönhetően kivívta magának a " Hangszerek királynőjének" nevezzék.

A vonós hangszercsalád legmagasabb hangolású tagja, melyet 4, egymástól kvint távolságra lévő húrral láttak el. Felépítése hasonló mélyebb hangú testvéreihez, melyeket brácsa, cselló, és nagybőgő néven ismerhetünk.

A húrokat minden vonós hangszer esetében a vonó segítségével lehet rezgésre bírni, mely lovak farok, illetve sörény szőréből készült. A rezgésben lévő húrok  hangmagasságát a másik (ált. bal) kéz irányítja. A szép hegedű hang elérése korántsem egyszerű feladat, de az éveken át tartó gyakorlás, lehetővé teszi, és az általa nyútott zenei élmény kárpótolja a játékost a kezdeti nehézségekért.